- Ez egy hülye kérdés: nyilván az, amelyiknek csupa korom az arca.
- Tévedsz: a kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, aki látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztosan én is ilyen piszkos vagyok, meg kell mosakodnom.
- Mit akarsz ezzel mondani?
*- Azt akarom mondani, hogy a kórházban megértettem, hogy mindig önmagamat kerestem a nőkben, akiket szerettem. Ránéztem tiszta, szép arcukra, és magamat láttam tükröződni bennük. De ők is rám néztek,és látták, hogy kormos az arcom, és bármilyen okosak és magabiztosak voltak, ők is magukat látták tükröződni bennem, és rosszabbnak hitték magukat, mint amilyenek. Ne hagyd kérlek, hogy veled is ez történjen.
Szerettem volna hozzátenni: Estherrel is ez történt. És csak akkor értettem meg, amikor eszembe jutott, mennyire megváltozott a tekintete. Én mindig magamba szívtam a fényét, az energiáját, ami boldoggá tett, magabiztossá, és erőt adott, hogy tovább menjek…“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése