Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az
embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a
kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a
kanalat a szájukhoz emelni.
Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,
mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét
elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és
nevetve beszélgettek egymással.
Az ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolta az Isten - ez igazából csak ''képesség''
kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek
csak magukra gondolnak.
''A Pokol gyakran itt van a Földön.''
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak
7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése