2010. december 1., szerda

Tufitól: saját versei :)

http://pufferzsola.blogspot.com/


A szélhez

Nézd, itt jársz mindig köztünk,
Sokan már-már észre sem veszünk.
Hozzánk simul anyagtalan tested,
Az eget felhőkkel fehérre fested,

Kétoldalú dolog téged szeretni,
Lehet miattad sírni, s nevetni,

Egyik orcád, mely gyengéd,
S simogatva surran tova,
Kellemes érzést hoz beléd,
Mi boldog vágyak otthona.

Másrészről dúrva vagy és sötét,
Tombolásod végtelenbe nyúlik,
Házakat rombolsz, fákat tépsz szét,
S a döntés nem rajtunk múlik.

Minden szeszélyed ellemére,
Legyél jókedvem tartópillére.

S bár sokan figyelmen kívül hagyunk,
Ne feledd, hogy mi is itt vagyunk,
Kikben a lágy szellő, éppúgy mint a vihar,
Jó érzéseket is felkavar....



Múltidéző

Színes fények játéka a falon?
Nyugton fekszek egy ócska,
Rossz pamlagon.

Szememet kinyitom, s látom,
Csak a nap meleg fénye volt,
Fáradt szemhéjamon.

Visszarévedek a szép időkre,
Mikor a tűző nap sugara
Bronzot kent a bőrre.

Tudom, régen volt, de érzem,
Ahogy szél lágy ölelésében
Boldogítja létem

Fénye mosolyt csalt az arcra,
De ez már rég volt,
Oly régen

Most, egy hideg téli napon,
Itt ülök magam egy rozoga
Vén padon

S egyre azon gondolkodom
Milyen jó érzés volt,
Azon a nyári, meleg napon...



Melankólia

Az idő,
oly gyorsan jó,
S amilyen gyorsan jött,
Oly gyorsan távozik,
S mikor elment,
Nem látni hogy bármi is változik

Emberek jönnek,
Emberek mennek,
Barátságok megköttetnek,
Ezentúl az életednek
Ez is célja, hogy mindig megtedd
Mindazt ami tőled telik,
Különben az időben elveszik...

S mikor tehetetlenül,
Telve kérdésekkel,
Fejedet fogva
Már semmi más nem kell.
Csak a válasz, mit vársz,
Hogy mért kell így járj,

Mért vesz el mindent,
Mit bő kezűen adott,
Pedig mindaz mi történt
Tőlünk fogva adott...

Küzdj amiért fontos,
Ha kell ne engedd el,
Mert ki tudja hogy legközelebb
Ilyen alkalmat mikor lel
az ember...



Társ
Jó lenne egy társ,
Aki megért a bajban,
S esténként, ha felriadsz,
Átölel halkan…

Valaki, aki megsimogatja
Verejtékes hátadat
 Ha gonosz lidércnyomás
Megtámad az éj alatt…

Valaki, aki átölel,
Ha magányos vagy, s bús
S hideg téli éjszakán
Önként magához húz…

Valaki!
Mindegy hogy ki az!
Csak legyen végre valaki!
Hogy ki tudjam mondani!

Többé nem vagyok magányos,
Vár rám is valaki,
Akivel minden bajom, s gondom
Meg tudom osztani…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése