Ha valami nem tetszik, háborodj fel! Tartsd magadban a dühödet és képviseld a dologgal ellenkező álláspontot! Bináris a világ, ellentétpárokra épül. A negatív reklám is reklám. Gondold csak át...
Az idióta maszkok, amit mindenki a születésnapjaira kap, immár az árokban hevernek. Sokáig viseltem többet is belőlük. Nélkülük végre önmagam vagyok. Őszintén. Egyszer megtalálom azt a nőt, aki engem lát és nem egy őszinte maszknak valós arcomat. Keresem. Te vagy az?
A jelen nem más, mint a legélénkebb emlékképe az életünknek.
Van erőd, hogy megbirkózz a vággyal? Van kedved lassú tűzön sülni? Van merszed hazudni magadnak? Van időd elképzelni a boldogságot? És marad rá időd, ha csak ábrándozol róla? Van hited, hogy harcolnod érdemes? Vagy van-e álmod, ahol harc nélkül győzöl? Van kulcsod a szekrényhez, amelybe a reményt zártad? És emlékszel-e még, hogy hova tetted?
Szerelem?
Mit ér a vágy, ha szívedben marad?
Mit ér a szó, ha torkodon akad?
Mit ér a tűz, ha csak álmodban lobog?
Mit ér a vers, ha el sem olvasod?
...kétes bizonyosság és bizonyos kételyek.... a kudarc lehetősége és a lehetőség kudarca...
Emlékszel? A sziklaperemről lógattuk a lábunkat. Emlékszel, milyen mélyen morajlott alattunk a tenger? Mintha 4 milliárd évnyi evolúció monoton szuszogása hallatszott volna odalentről... Emlékszel a porcukorral teleszórt fekete abroszra a fejünk felett? Soha nem láttam azóta sem olyan sötétnek és tisztának az eget. Az univerzum történelemkönyvének lapjait, a csillagokat gyermeki boldogsággal bámultuk. "Az legyen a mienk!" mondtad lelkesen a Cepheus w betűjére mutatva. Emlékszel, milyen hangosak voltak a kabócák? És a langyos szellőre, ami tétován próbálta szemedbe fújni a hajad... A horizont felett sárga fényerek villantak fel néha - a vihar sárga, vibráló neonráklamjai. Emlékszel? Dobáltuk a kavicsokat a semmibe és mindegyikük zuhanása egy kivánságot rántott magával a mélybe. Az egyik az volt, hogy ezt leírjam a blogomba egyszer majd... Mikor is történt mindez? 2006 júliusában, ha jól emlékszem...
A szerelmes ember boldog. A boldog ember vonzó. A szerelmes ember ezért könnyebben válthat ki szerelmet másokból. Ne csodáld, ha foglalt emberbe szeretsz bele!
A szerelem először egy választást kínál fel: akarsz engem vagy sem? Ha igent válaszolsz és az érzés eléri a gyulladáspontot, minden döntésed a szerelem kényszerítő erejének parancsa már.
A szerelem nem más, mint a belénk kódolt túlélési ösztön gyönyörűen felöltöztetett és kifestett rabszolgája
A jövevény
Megérkezett.
A decemberi hóval.
Felszívódott bennem
Cukorral és sóval.
Újra ízlik a lét,
Ahogy eltűnik a számban
A jelen-arcú jövő,
Mit üres kínban vártam.
Megérkezett...
Amikor nyitva volt a lelkem.
A lakatot levertem,
A kulcsot lenyeltem.
Nem remeg többé kezemben a kanál,
Az éjbe visszatámolyog a halál.
Leül a helyére és csendesen figyel.
Kicsorbult a kése és nem érti, hogy mivel
Tették tönkre...
Létezik egy út, mely az öröklétbe vezet
És a térképem hozzá végre megérkezett!
Boldog vagyok. Fogalmam sincs, meddig fog tartani. Furcsa érzés...
És mi van, ha a tett megöli a reményt? Mi van, ha a vágy beteljesülése megöli a szerelmet, lassú halálra ítélve azt? Mi van, ha elapad a rezgés frekvenciája?... és egyébként most mi van?
Halottnak születtél.
Szikra vagy egy végtelen éjben.
Úszhatsz vértengerben,
Vagy fetrenghetsz a kéjben,
Vacak nyarad végén
Lesújt rád a tél.
Halottnak születtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése