Tudósok, akiknek kutatása végzetessé vált

1) NE NÉZZ A NAPBA!
ki: Galileo Galilei (1564 - 1642)
Mi történt vele: megvakult

A modern fizika és csillagászat atyja. Ez nem is lehet más, mint a híres tudós, Galileo Galilei. Az ő sikereihez sorolhatjuk a távcső továbbfejlesztését, a változatos cslllagászati megfigyeléseket, ő az előfutára Newton törvényének a testek mozgásáról, és a kopernikuszi tanokat is támogatta. Munkássága a legnagyobb áttörést jelenti Arisztotelész óta. A római katolikus egyházzal kialakult konfliktusa pedig az egyház és a szabad gondolkodás kezdetleges konfliktusának példája.
Mi történt Galilei szemével?
Az a hír járja, hogy olyan sokáig nézett távcsővel a napba, míg az teljesen tönkretette a retinahártyáját. A napba nézni ugyan nem szabad, mégis kicsit másképpen estek a dolgok, mint ahogy a legenda szól. Galilei valóban megvakult, de jóval később, mint amikor a kísérleteit végezte. Megvakulásának oka valószínűleg a zöld hályog volt. Galilei tudomány iránti szenvedélye mégis végzetessé vált. Azonban nem a laboratóriumban, mint sok követőjének, hanem az egyházi törvényszék előtt. Végül kemény kényszer alatt visszavonta tanait, így nem várt rá hasonló sors, mint Giordano Brunóra, akit a római katolikus egyház 1600-ban máglyán megégetett.

2) RADIOAKTIVITÁS KOMOYL DOLOG
ki: Marie Skodowska-Curie (1867 - 1934)
Mi történt vele: leukémiát kapott a nagy adat radioaktivitástól

Amikor a fiatal varsói lány 1891-ben letette a felvételi vizsgákat fizikából és kémiából a párizsi Sorbonne Egyetemen, ő lett az első nő, aki ezen a neves egyetemen tanulhatott. Már ez a tény is tükrözi Maria Sklodowska különleges tehetségét. És valóban, a polónium és a rádium felfedezése után Marie 1903-ban megkapta a Nobel-díjat. Csakhogy sem a rádiummal, sem a polóniummal nem gyerekjáték dolgozni. Mindkettő radioaktív, ami az emberi szervezetre roppant káros. Marie-t többek között az is érdekelte, hogy a sugárzás milyen hatással van az emberre. Például 10 órán keresztül hordott a karjára erősítve egy csipet radioaktív sót. Három héten belül mély gennyes seb alakult ki azon a helyen, és két hónapig gyógyult. Talán nem meglepő, hogy a sikeres tudós asszony - kétszeres Nobel-díjas - élete 1934-ben leukémia által ért véget, melyet a radioaktív anyagokkal való gyakori érintkezés okozott.

3) BALSZERENCSÉS PRÓBÁLKOZÁSOK A VÉRÁTÖMLESZTÉSSEL
ki: Alexandre Bogdanov (1873 - 1928)
Mi történt vele: maláriával és tuberkulózissal fertőződött

A vérátömlesztés ma már természetes dolognak számít. De megvan a saját története és számos áldozata. Az első komoly tudományos kísérletekre a 17. századtól került sor Angliában és Franciaországan. A tudomány még gyerekcipőben járt, és a tudósok ma már nevetségesnek tűnő kérdéseken gondolkodnak: "mi történik, ha egy nyugodt természetű kutya vérét átömlesztjük egy mérges kutyába?" vagy: "megváltozik vérátömlesztés után az állatok szőrének színe?" 1667-ben a francia Jean-Baptiste Denis vérátömlesztést végzett az elmeháborodott Antoine Mauroynál. Denis azt hitte,k hogy a páciens dühöngése a rossz vér következménye, és elhatározta, hogy az új módszerrel, a transzfúzióval meggyógyítja. Egy tehén vérét ömlesztette át a páciensbe. Mauroy természetesen meghalt.
A büszkeség megelőzi  a bukást
Vérátömlesztéses kísérletekkel az orosz orvos, Alexander Bogdanov is foglalkozott. Hírnévre forradalmárként és regényíróként is szert tett. 1924-ben kezdett vérátömlesztéssel kísérletezni. Nem a gyógyítás érdekelte, hanem szentül hitte, hogy a vérátömlesztéssel el lehet érni a szervezet fiatalodását.
Bogdanov saját magán kísérletezett. Tizenegy vérátömlesztés után kijelentette a nagyvilágnak, hogy teljesen megszűnt a hajhullása és jelentősen javult a látása. Ezért tovább  folytatta a kísérleteit, ami később megbosszulta magát. Testébe maláriával és tuberkulózissla fertőzött vért juttatott. Mindkét betegség elhatalmasodott rajta., és pár hét után Bogdanov meghalt.

4) A HALÁL 9 NAPON BELÜL ÉRKEZETT
ki: Louis Slotin (1910 - 1946)
Mi történt vele: mölte a radioaktivitás

Amikor 1939-ben a német kémikus, Otto Hahn felfedezte az atomhasadás elvét, az egész világ katonai köre felfigyelt. A vilgá történelem legvéresebb összeesküvésére készült, és soksknak világos volt, hogy az aotmfegyver sorsdöntő fordulatot hozhat. Szerencsére a náci Németország nem vitte végig az atombomba gyártását. Az amerikaiak azonban igen, így 1942-ben megkezdődött a Manhattan-terv, amely azzal végződött, hogy két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobtak. Aprojektben részt vett a fiatal tudós, Louis Slotin is. Már korábban dolgozott az első működő atomreaktor építésén, és már fiatalkorában az atomfizika szakértőjének tekintették. Különösen a rakétaindító szerkezet szerelésében volt kitűnő.
A végzetes keddi nap
A háború után a Los Alamosban lévő kutatóközpontban folytatódott az atomkutatás, 1946. május 21-én, kedden is. Ezen a napon Louis Slotin kollégáival azt kutatta, hogy milyen feltételek mellett lehet láncreakció. Kísérletükhöz két fém félgömböt használtak, melyek közepe radioaktív plutóniummal volt töltve. Amikor a két félgömb közeledett egymáshoz olyan mennyiségű plutónium keletkezett, hogy beindulhatott a láncreakció. Az egész kísérlet kísértetiesen hasonlított egy mérges kígyó ingerléséhez, meztelen lábbal...
Kék villanás és nagy a baj
Slotin a kísérletben kézzel, egy csavarhúzó segítségével tartotta távol egymástól a félgömböket. A csavarhúzó hirtelen kiesett Slotin kezéből, és a két félgömb összekapcsolódott. A laboratóriumot kék villanás ragyogta be, és a sugárzás túlhaladta a kritikus értéket. Louis Slotin tisztában volt vele, hogy nagy baj van, de lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a két félgömböt szétszakítani egymástól. Kollégái így megmenekültek, de Slotin szervezetébe a sugárzás halálos dózisának a többszöröse került. "Ti rendben lesztek, de én már el vagyok intézve"- mondta, amint a halálra rémült kollégáihoz fordult. Sajnos, igaza volt, kilenc nap szenvedés után elhunyt a kórházban.