IPM - A gondolkodó ember lapja (2012 március)

Híres történelmi kísérletek

Talán a leghíresebb kísérletek Thor Heyerdahl norvég kutató nevéhez fűződnek. Az antropológia iránt érdeklődő tengerbiológus Kon-Tiki nevű, saját építésű balsafa tutajával jutott el 1947-ben Peruól Polinéziába (kb. 7000 km). Az addigi nézetek szerint ilyen tutajjal lehetetlen több ezer kilométeres távokat megtenni, Heyerdahl véleménye szerint azonban a polinéz szigetek az inkák előtt Dél-Amerikából népesítették be ilyen tutajok segítségével. Bár nézetének helyességére ma sincs bizonyíték, kísérlete látványosan demonstrálta, hogy igenis lehetséges egy ilyen út megtétele. Később Ra II papiruszhajójával Marokkóból Amerikába hajózott, bizonyítva, hogy ilyen kezdetleges eszközökkel is lehetséges az Atlanti-óceán átszelése.
Az egyiptomi piramisok építésével kapcsolatos számos kérdésre adott választ a Mar Lehner régész által vezetett NOVA-projekt, amelyben azt vizsgálták, hogy mennyi idő alatt építhető fel egy nagy piramis. Természetesen nem építettek fel egy új piramist, e kipróbálták a kézi kőfejtés, kőmozgatás, építés szinte összes mozzanatát. A kísérletben 12 munkás napi 8-9 köbméter sziklát termelt ki, így kiderült, hogy nagyjából 2000 ember alig hat év alatt képes lehet kitermelni a nagy piramishoz szükséges anyagot. A további kísérletek és számítások eredményeképpen kijelenthette, hogy a korábbi nézetekkel szemben nem volt szükség több évtizedes munkára, a munkások számától függően akár hat é alatt fel lehet építeni a piramist.

Itt az első memrisztor-memória

Elkészítették az első ReRAM prototípust, azaz a memrisztorra épülő, nem felejtő memóriát.
Az Elpida nevű félvezetőgyártó cég bejelentette, hogy elkészítették az első ReRAM - (Resistive Random Acces  Memory) lapkát. Az 50 nanométeres gyártási technológiával előállított memóriachip kapacitása 64 megabit, amely elmarad ugyan a ma szokásos memóriák kapacitásától, de így is az eddigi legnagyobb az új ReRAM-áramkörök között. A memrisztor nevű áramköri elemet néhány évvel ezelőtt készítették el, habár létét már az 1970-es években is feltételezték. Egy olyan áramköri elemről van szó, amely a rajta átfolyó árammal arányosan változtatja az ellenállását, és állapotát a tápfeszültség kikapcsolása után is megőrzi. Így a mai megoldásoknál sokkal egyszerűbb és gyorsabb, valamint kisebb fogyasztású memória építhető belőle (IPM, 2009. július). A most elkészített memóriachip egesíti a lassú és komplikált felépítésű, nem felejtő NAND flashmemóriák és a rendkívül  gyors, de az információt kikapcsolás után elfelejtő DRAM eszközök előnyeit. Az Elpdia szerint akár már 2014-ben tömeggyártásba kerülhetnek az első 30 nm-es gyártástechnológiával készülő, 1 gigabites ReRAM-lapkák.

Hogyan oldjuk meg problémáinkat alvás közben?

Agyunk akkor is dolgozik, amikor alszunk. Néhány egyszerű technika segítségével akár problémáinkra is megoldást találhatunk álmaink segítségével.
Agyunk egyik alvás közben végzett tevékenysége, hogy megoldást keres problémáinkra, feldolgozza az előttünk álló megoldatlan kéréseket. Ez a tevékenység álmok megjelenésében ölt testet, agyunk ezek segítségével dolgozza fel a megtörtént dolgokat és készül elő a megoldandó feladatokra. Egy-egy probléma megoldását azonban tudatosan is elősegíthetjük, mégpedig úgy, hogy álmainkat az adott kérdésre irányítjuk. Tegyük a következőket:

1. Írjuk le a megoldandó problémát vagy kihívást néhány szóval vagy rövid mondatokkal tegyük az ágy mellé a jegyzetfüzetet, egy tollat és egy zseblámpát is!
2. Lefekvés előtt tekintsük át a megoldandó dolgokat!
3. Ha lehetséges, helyezzünk el a problémához kapcsolódó tárgyakat az éjjeliszekrényre vagy az ággyal szemben, ahol jól látjuk őket!
4. Az ágyban fekve próbáljuk vizuálisan magunk elé képzelni a megoldandó problémát, esetleg képzeljük el magunkat, amint erről álmodunk!
5. Ha már az elalvás határán vagyunk, mondjuk el magunkban, hogy erről a problémáról szeretnénk álmodni!
6. ha felébredünk, feküdjünk nyugodtan még egy kicsit az ágyunkban, próbáljuk visszaidézni az álmainkat. Egy-egy foszlány birtokában próbáljunk visszaemlékezni további részeltekre is. Íjuk le ezeket!

Ha ügyesek vagyunk, akkor agyunk - álmaink segítségével - a problémára vagy a ránk váró kihívásra, illetve ezek megoldására fog koncentrálni.

Tényleg fontos a borospohár alakja?

Az öblösebb pohár biztosítja, hogy a folyadék megfelelő mennyiségű levegővel érintkezzen, ami rendkívül fontos a vörösborok esetében.

Kitűnő időtöltés lehet annak vizsgálata, hogy milyen hatással van a pohár alakja a bor ízére. A kérdéssel foglalkozó borszakértők úgy találták, hogy minden bor másfajta poharat igényel. A legegyszerűbb eset a pezsgő, amelyet a lehető legkeskenyebb pohárból (flőte) kell inni, hogy a szén-dioxid, amely a habzó érzésről gondoskodik,nehogy megszökjön. Így tehát hibának tekinthető, ha a pezsgőt kehelyben szolgálják fel. Egy vörösboros pohár éppen ellenkezőleg működik, hiszen a vörösbor ízét a folyadék és a levegő közötti kölcsönhatás befolyásolja. Ennek oka, hogy a vörösborban lévő tanninok túl keskeny pohárban az ízt kissé csípőssé teszik. Ezért a vörösboros poharaknak nagy és öblösnek kell lenniük, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a bor a levegővel, és az oxigén megköthesse a tanninokat. Egy másik ok is szól a forma mellett: fontos, hogy a nemes vörös illata intenzíven jusson az orrba, mert az, amit az ember az íz fogalma alatt definiál, nem kis részen illatból áll (ezért nem is érzünk jól ízeket, ha meg vagyunk fázva, és eldugult az orrunk). A fehérbor esetében fontos a hidegen való szervírozás, ezért ennél a bornál kompromisszumot kell kötni a pohár tekintetében: egyrészt keskenynek kell lennie, hogy tartsa a hőmérsékletet, másrészt szélesnek is, hogy az aromaanyagok eljuthassanak az orrba. Éppen ezért a fehérboros pohár hasasabb,mint a pezsgős, ám keskenyebb, mint a vörösboros.
 De ezzel még nem értünk a dolog végére: egy svájci boros szaklap szerkesztői az olasz Angelo Gaja nagy borát, a Ca' Marcdandát háromféle, kiváló minőségű poháról kóstolták. Az eredmény: egyszer fűszeres és füstös, másszor poros és elmosódott, majd ismét hangsúlyosan zamatos és csokoládéra emlékeztető íz.